Erzsébetváros kezdetektől a kultúra otthona volt. A nemzet életének egy fontos pillanatában itt tanult magyarul beszélni a színház is. Ha az ember megáll a Károly körút 7. számú ház előtt egy emléktábla fogadja: „Ezen épület helyén állt 1776-tól 1966-ig a Hacker-ház, dísztermében a Hacker-szálában tartotta előadásait 1809 és 1812. februárja között a második pesti magyar színtársulat. Színpadán fellépett: Déryné Széppataki Róza és Kántorné Engelhardt Anna is.” Azon túl, hogy a tábla kissé szűkszavú, némileg pontatlan, vajon mi állt itt régen, hogyan működött és mi köze a báloknak a színházhoz, erről mesélek most.
Bóka B. László
A két dolognak, bálnak és színháznak, látszólag persze nem sok köze van egymáshoz, de egyetlen ponton mégis és ez az épület. Korántsem ritka, hogy elegáns bálokat színháztermekben rendezzenek és ez pontosan így volt régen is. Hajdanán, amikor a színpadról alig lehetett magyar szót hallani. Ha a pesti polgár anno kikapcsolódni akart táncolni ment, ezt azonban évente csak háromszor tehette nyáron, ősszel és télen. Ezek közül a téli volt a legjelentősebb alkalom, hiszen ekkor voltak az álarcos, díszes külsőségek közepette rendezett maskara bálok. Az első báli rendeletet, mert ilyen is volt, 1772-ben Mária Terézia adta ki, vélhetően azért, mert így akarták visszafogni a gyakorta határt nem ismerő dorbézolást. Kezdetben a polgárság és a nemesség együtt bálozott. Az emberek a Hét Választófejedelembe, a Két Lámpásba, az Angol Királyba, a Fehér Paripába és a Két Nyúlba jártak mulatozni. A polgárság és az ifjúság, jobbára a jurátusok, vagyis a mai szóhasználat szerinti joggyakornokok, gyakorta összekaptak, s ha még csak összekaptak volna, de sokszor véres verekedésig fajultak az események.
Ekkoriban történt, hogy Hacker József ácsmester 1775-ben megvásárolta özvegy Fischerné telkét és földszintes házát a mai Károly körúton. A házat lebontotta és egy év múlva építkezni kezdett. Nem sokkal később felkeresték őt a jurátusok és megkérték, nincs-e kedve olyan házat építeni, ahol végre nyugodtan és kedvére mulatozhatna a pesti ifjúság. Hacker úr fantáziát és persze üzletet látott a dologban, ezért megépítette a később róla elnevezett báltermet, németül der saal, ez fajzott később a magyarban szála-vá. A berendezést egészen pontosan ismerjük egy fennmaradt leltár alapján: a falak mellett 10 darab lószőrrel és vörös posztóval bevont kanapé; minden sarokban hasonló kisebbek; egy aranyozott antik szekrénykében, aranyozott talapzaton ütőóra; egy másik óra, amely harangjátékkal jelezte a múló időt; a falakon nyolc darab tükör; hat fali tükrös gyertyatartó; egy nagycsillár, két kisebb, négy egészen kis csillár; hat gyertyatartó, tizenhat aranyozott gyertyatartó. A földszinten kávéház, a kertben 15 kisebb-nagyobb szaletli, kuglipálya. Az elkészült bálterem, amelyre a derék ácsmester 3310 forintot áldozott, hamar behozta az árát, hiszen az egyik legnépszerűbb lett Pesten. Népszerűségéről még gróf Gvadányi József is megemlékezik, amikor így ír:
„Kik a híd véginél mentek opticába, Kik pediglen Pestre ’ Comoediába, Mások meg siettek Hakkernek bállyába…” A Hackerben télen-nyáron folyt a folytonos vigadalom, amelyhez természetesen hozzájárult kertjének kellemes berendezése is. Hacker úr nem hiába ölte pénzét a csinosításba, a látogatók és a bevétel szépen emelkedett.
1780-ban már csupán két komoly bálrendező hely vetélkedett egymással, a Hét Választófejedelem, amelyet Häuszler Sebestyén bérelt, és a Hacker. A helytartótanács e két hely között osztotta fel az értékes napokat oly módon, hogy álarcos bálokat a Hacker hétfőn, a Hét Választófejedelem szerdán tarthatott, később azonban mindketten megkaphatták mindkét napot, majd kis idő múltán már a vasár- és ünnepnapokat is.
Ezidőtájt kezdett éledezni a nemzeti nyelv és kultúra igénye, egyelőre jelentős tömegbázis nélkül, csupán néhány felvilágosodott nemesember fejében. Hivatásos magyar színjátszás ekkor azonban még nem létezett, nem voltak olyan helyek sem, ahol játszani lehetett volna. (a Pesti Magyar Színházat vagyis a Nemzeti Színház elődintézményét 1837. augusztus 22-én nyitották meg a mai Rákóczi út – Astoria sarkon, helyén ma az East-West Business Center áll)
Az első magyar színházi előadásra 1790. október 25-én került sor a Várszínházban. A Kelemen László által szervezett társulat Simai Kristóf „Igazházi egy kegyes jó atya” című ötfelvonásos „mulatságos játékát” adta. Nehezen és döcögve, a német színészek és az osztrák bürokrácia folytonos gáncsoskodásai közepette indult útjára az önálló magyar színészet ügye.
Hat év múlva az első magyar társulat feloszlott és tizenhárom évet kellett várni addig, míg 1809-ben megjelent a színen egy újabb fantasztikus ember, fegyverneki-felsőpereci Vida László, aki már a Kelemen-féle társulatot is támogatta két később elveszett vitézi játékával. 1807–1809 között tagja volt Pest vármegye játékszíni bizottságának, amely a pesti társulat pártolását szervezte. Miután felesége és kisfia meghaltak, elhagyta törteli birtokát és Pestre jött. 1809. szeptember 1-én átvette a magyar színészet feletti ügyeletet báró Wesselényi Miklóstól és ismervén a viszonyokat első dolga volt annak utánanézni, hol vethetné meg a lábát a második magyar társulat, hiszen a színjátékosoknak még mindig nem volt állandó otthona. Mint az egyik legnépszerűbb helyre talált rá a Hacker szálára, amelynek rögvest kibérelte első emeleti dísztermét és saját költségén színházzá alakíttatta. Színpadot, páholyokat, karzatot építettek és itt, a mai Károly-körúton álló egykori házban 1809. február 24-én megtartották az első pesti magyar színielőadást. Birtoka jövedelméből a mindig szegénységgel küszködő színészek ruhatárát és kelléktárát korszerűvé tette, fizetésüket az elérhető legmagasabbra emelte. Akadt persze, aki szegényesnek látta a hevenyészett színházat: „A helnek szűke, a föstetlen lágy faülések, a nyomorult faoszlopok, s galériák, a piciny játékhel bennem csak az elszomorodást ébresztették föl.” – írta 1809-ben Horvát István.
Vida László gesztusa akkor értékelhető igazán, ha tudjuk, hogy a Hacker-szála bérbevétele és átalakítása előtti néhány évben birtokainak kifejezetten rossz volt a termése, tehát az átalakításhoz szükséges összeget, közel 10 ezer forintot, kölcsönként vette fel birtokára.
Egy napon ebbe a színházba jelentkezett felvételre a jászberényi patikusné tizenöt éves szikár, sápadt lánykája, bizonyos Schenbach Rozália vagy, ahogyan a nemzet megismerte, Déryné Széppataki Róza, később pedig Kántorné Engelhardt Anna is, az első magyar Gertrudis. Itt látott először színházi előadást egy fiatal jogász, bizonyos Katona József is. Katona persze nem csupán a színházat látta, de Rózát is, azonnal beleszeretett Dérynébe, bár mindhiába ostromolta. A művelt jogász összebarátkozott a társulattal és bár szerelme viszonzatlan maradt, Katona univerzális színházi joli-jokernek bizonyult: ha kellett játszott, igaz Békessi néven, ha szükséges volt darabokat írt, sőt fordított is. Ezen a színpadon adták elő élete első darabját a Jolánthát is.
Vida László, a művelt mecénás is itt ismerte meg második feleségét, Bárány Katica segédszínésznőt, akivel egymásba szerettek és hamarosan kisfiuk született. A műsort 1808–1810 között újabb négy darabbal gazdagította, közülük Az első hajós c. énekesjáték nyomtatásban is megjelent (Pest, 1809). Vida két év múlva, 1811. augusztus 15-én lemondott az intendánsságról, mert pénzügyi viszonyai már nem voltak annyira fényesek, a felszerelést a társulatnak ajándékozta, maga pedig feleségével és kisfiával visszavonult törteli birtokára. Déryné írja Vidáról: „igen előzékeny, nemeskeblű ember volt, aki minden embert megjutalmazni óhajtott.” 1811 után birtokán gazdálkodott, de továbbra is mecénása maradt a magyar színészetnek. Tevékenységéért Kazinczy Ferenc és Szemere Pál üdvözölte versben.
A magyar társulat 1812. februárjáig működött a Hacker-szálában. Miután a német színtársulat új épületet kapott, ők a Rondellába költöztek át. Hogy mi történt a híres Károly körúti Szálával? Nem sokkal később lebontották, és helyén 1850 körül a Jakabffy család emelt U-alakú, kétemeletes bérházat. Az időközben ugyancsak kétemeletesre bővített Hacker-ház azonban még száz évig kitartott. 1966-67 fordulóján rombolták le, hogy aztán diplomatalakásokkal teli modern ház magasodjék föl a helyén.
Hozzászólások