Fedezze fel velünk! Megéri...

A Világörökség megbecsült darabja

E

rzsébetváros a városfalak közé zárt Pest kültelkének indult, a XXI. századra mégis a Világörökség egyik megbecsült darabja lett. Közben persze eltelt bő kétszáz év, mégpedig úgy, hogy a névadásra is kellett várni majdnem százat: az egyesített Budapest megalakulásakor még csak a túlnépesedett Terézváros azonos nevű fele volt ugyanis a VII. kerület.

Nagyból és népesből aztán viszonylag hamar kicsi lett – az 1930-as közigazgatási reform nyeste le róla a mai XIV. kerületi részeket –, miközben ez az alig több mint két négyzetkilométernyi terület példátlan sikertörténeteknek és sorsfordító tragédiáknak is színteréül szolgált.

Erzsébetvárosban zajlott le a XIX. század végének leglátványosabb városépítési akciója, amikor mindössze két év alatt kinőtt a földből a nyílegyenesen meghúzott, egymásra merőleges utcák mentén felhúzott bérpaloták sora, és megszületett a Csikágó. A területén terveztek felépíteni a XX. század első harmadában egy már-már utópisztikusan modern városrészt is egy impozáns sugárút mentén – a torzóban maradt elképzelés néhány mementója ma is érdekes látványosság.

Aztán itt, a Belső-Erzsébetváros szívében zárták gettóba 1944 őszén és telén Budapest zsidó lakosságának meghatározó részét. Itt nélkülözött, szenvedett hetvenezer ember, akik közül sok ezren nem érték meg a felszabadulást.

Erzsébetvárosnak sok arca volt az utóbbi négy-öt emberöltő alatt. Volt polgári-kispolgári arca: a régi képeken szembeötlenek az egymás hegyén-hátán sorakozó, megszámlálhatatlan áruféleséget kínáló üzletek cégérei, és szinte halljuk a sok száz aprócska műhelyből kicsorduló kopogást és csilingelést. Volt bohém arca is, hiszen a külvárosokban afféle tradíció a kocsmák és a léha mulatók jelenléte, és persze volt itt számtalan kávéház, kisebb-nagyobb színház, sőt a rajzasztalról életre kelt Nagykörút itteni szakasza szippantotta magába a legtöbb szerkesztőséget, kiadót, ügynökséget is. És volt természetesen zsidó arca, amelynek a három, építészetileg is páratlan zsinagóga adott keretet, és az átjáróházak, imatermek, mikvék, iskolák és boltok, műhelyek rajzolták meg a vonásait.

A világháború után a kerület épületállománya erősen leromlott, lakossága megöregedett, elszegényedett. A hetvenes évekbeli, félbeszakadt tömbrehabilitáció után a kétezres évek hoztak nagy változást. Egy félresiklott építészeti megújítás nyomán a lakóikat vesztett, de műemléki védettséget élvező régi házak romkocsmaként éledtek újjá, ami egy vigalmi negyed kialakítása előtt nyitott végül kaput.